Ha a kevesebb több

Emészted magad folyton,
soha semmi nem elég .
Vádolod a múltad, hogy
a jelen keveset ér.

Légből várat építesz,
csodálod, hogy elszáll.
Könnyesek a sóhajok,
minden filmszakadásnál.

Még markolod a semmit.
de kevered a kártyát,
a játékod fájdalmas,
de elviszed a pálmát.

Kapaszkodsz a létrán,
vágysz az újabb fokra,
a szemellenződ széles,
vágyón néz a holnapba.

Egyre feljebb nyúlsz,
nem számít az áldozat,
összetörhetnek szívek,
nem érdekel a pillanat.

Törekszel a magasba,
de nem a kilátásért,
buzdít a tekintély
az újabb trófeákért.

Tetszik az alázat,
a hatalom szédítő,
csillog a kártyavár,
mámoros életízesítő.

Figyelmeztet az idő,
deresedik a hajszál,
visszaintesz neki,
valamit mondanál...

Szólnál, de nincs kihez,
ijedten veszed észre,
magadban ülsz csak
a várad közepébe..

Feltéped az ajtót,
hullanak a lapok...
Jajj Istenem mi ez?
Egyedül vagyok???

Gyerek gőgicsélés
életszínű zajjal,
szolid kis szobában,
felébreszt a hajnal

Megölel valaki...,
rosszat álmodtál?
Hozzád bújik kedvesen.
Mindent visszakaptál...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné