Hinta-palinta

Nyikorog a régi hinta,
a múltat ringatja a szél.
A hang, mintha egem hívna.
A lánc sír. Elfelejtettél.

Őrzi egy kicsi lány dalát,
s azt az önfeledt nevetést.
Fülembe cseng, ahogy kiált,
feljebb! Még, magasabbra! Még!

Az akácvirág illatát,
a simuló gyermekujjakat.
A kis könnyező panaszát.
Őriz -e súgott titkokat.

A kedvenc mesém itt maradt.
Mosolygok, rég volt, nagyon rég,
Felejtett álmokat ringat,
a rozsdás lánc s a kopott léc.

Mozdul a kezemben egy kéz.
Jó meleg, édesen puha,
s szinte boldogan nyikordul
újra, a hinta-palinta...

Alkony
Zagyi Gáborné