Igen-rózsa

Még mindig őrzöm azt a rózsát,
mint varázsát a pillanatnak.
Súlyát a kimondott szavaknak.
Még érzem elveszett illatát.

Ahogyan ajkamon csók ízét,
színét idézem. Bíborvörös,
s a láng, ahogy lobban kölcsönös,
élem a tökéletességét.

Kiszikkadt már a hamvas virág.
Oda szirmok selyme, bársonya.
Fénytelen, száraz, rozsdabarna,
de érzéseink csillogtatják.

Alkony
Zagyi Gáborné