Kontár

Napot festek neked 
gyászos szürke égre,
ha lenne elég festék,
átszínezném kékre.

Ám csak ennyi maradt,
egy mosolynyi sárga, smile hangulatjel
azt hiszem elég lesz,
egy kis vidámságra.

Tán szerencse, hogy nincs több,
mert mindent megkutyulnék.
Őszi kavalkádra
kikeletet kennék.

A vakítóan rideg,
téli fehérséget,
össze-vissza kenném:
a sárgát, zöldet, kéket...

Kapna meleg színeket ,
mint nyakába egy sálat,
sok tarka virágot,
gyümölcsöző fákat.

A tavaszt nem bántanám,
mert azt így szeretem,
a színek ébredése fölül
múlja, minden képzeletem.

Mázlid van, hogy jobb
kezekben van az ecset...,
s nem én, érző ember,
alkotok, pecsmegelek...

Mert a valódi mester
műve nem buta őrület,
a természet igazi festő...,
tudja mit, miért festeget...

Alkony
Zagyi Gáborné
2014