Napkelte

Lenyűgöz ébredése,
beteljesülése,
menekül riadtan
éjszaka sötétje.

Fölénnyel csillan
törekvő fénye,
igéző színekben
burkolt önzése.

Ugyanaz, mégis más,
változó szépsége,
mit horizont fölött
büszkén fest az égre.

Szokványos útja
örökös ösvénye,
szívembe vágyat lop
sugárzó békéje.

Szeretem látni,
csábít jelenése.
A fénye enyém is
gyógyít rejtélye.

Érzem, ahogy ural
bevon bűvkörébe,
vele szárnyal lelkem
sóvárgó zenitje.

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /
2015.02.28