Tűréshatár...

Dacos gőgjétől, szabadulnék...

míg bírok vele csitígatom.

Áltatom csak magam? Lesz még jobb...

Érzésküszöbön ül, ott hagyom.

Fáradok. Folyton ugrásra kész.

A részem. Ügyel a dallamra.

Elárul százszor... könyörtelen.

Éled, virul a jajj szavamra.

Álmomba tép, rémeket rajzol,

megcsúfol, sötét örvényt kavar.

Tréfát űz? Hagyja, hogy tisztuljon

majd mindent újfent összezavar.

Kifoszt, de mindent  eltékozol,

csak hogy hozzám simuljon árván.

Mit adjak még? Nincstelen erőt,

tűrőképességem határán?

Alkony

Ilona Zagyi Gáborné