Semmi kis madárdal...

Tisztán betölti a teret. Kereng,
körüllengi, öleli a házat.
Olyan, mint egy vágyam írta vázlat.
Tervezetlen és mégis összecseng.

Szinte érthető, bár álomszerű
derűt ébreszt lelkemben a visszhang.
Elnyeli s visszaveri a szívhang.
Különös rezgés, egy ütemszerű.

Szinte hasít sötétet, mély csendet.
Új! Kezdet!Terjed a hang, irányít.
Aranyszínű napot ígér. Csábít.
Fájdalomhoz simul, megmelenget.

Semmi kis madárdal a zeniten.
Kincsem nincs, dalolja vidám, szelíd...
oly vádló a hangja. Megszégyenít,
mégis fölemel, hogy messze vigyen...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /