Álomba zárt képek...

A pengéje hideg a torkomon,
nincs éle... a félelem, ami öl.
A gyűlölet nyomot hagy... változom.
A rettegés átír és kitöröl
mindent. Elvesz és semmivé őröl.

Túlbecsült ideg szakadni kész húr.
A sok "miért" pattanásig feszül...
Elmosódik az eleven kontúr.
Hűséges társ kísér... az egyedül,
s a térben ott vagyok játékszerül.

Távolodom... szétfoszlik a harag.
Szigorúan álomba zárt képek.
Ébredés, színek és körvonalak.
Napkeltével újra rajzolt élet...
Most visszhangja van a szívverésnek.

Ilona Zagyi Gáborné