Csak ölelj át...

Mikor gyönge vagyok,
ha elveszni látszom,
mikor szívembe mar,
bár az erőset játszom,
csak ölelj át...

Mikor bent marad a szó,
a csönd vállamra ül,
mikor túl sok a kérdés,
s nem bírom egyedül.
Csak ölelj át...

Mikor elhagyottá dermed,
a rideg valóságom,
mikor homályos a holnap,
a jelentől még fázom.
Csak ölelj át...

Mikor egyszerűen csak
a közelségre vágyom,
mikor gyógyít az érintés
te űzd el magányom,
csak ölelj át...

Alkony / Zagyi Gáborné /
2014.02.