Képzelet

Elmosódó kontúrok,
távolba vesző színek.
Elmébe vésődő kép
bölcs, de szürke és rideg.

Szeszélyes csapongásban
bálvényként ápolt szívek,
összetört ébredésben,
még lázadó képzelet.

Tiltakozó mozdulat,
lobban akarás benne,
nem kér, még követel,
hinni, tenni szeretne.

Bár gyöngül a lendület,
de ível még a röpte,
hiába súlyozza valóság ,
még szárnyal a végtelenbe...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /