Kicsike vágyak

Édes kis pofid,
oly gyakran ragyog.
Kicsike vágyaid,
felhőkre rajzolod.

Lepkéket kergetsz,
tücsköt, bogarat.
Csillan a sziporkázó,
bűbájos gondolat.

Minden állat érdekes,
cica ül a fő helyen,
nincs is olyan jószág,
mire nem mondod: Szeretem!

Csattog a mezítláb,
köveken, tereken.
Nem számít, ha hideg,
hiába az intelem.

Gázolsz a patakban,
érdekel a béka,
mondod, a sikló is
isten ajándéka.

Virágot gyűjtesz, mindig
születés napom van,
nincs is ez másképp,
ha itt vagy a karomban.

Rotyog az étel
a játék katlanban,
nem ettem jobbat, tán
csak álmaimban.

Mozdul a hinta,
vágyaiddal szárnyal,
nem lehet betelni
huncut mosolyoddal.

Elmeséled nekem,
a listád hosszú,
óriássá duzzad
a vágyott tennivaló.

Elolvad a nap is,
maga vagy a csoda,
varázslat a mozdulat,
minden bánatom oda.

Ha itt vagy, nem számít,
szívem hányszor dobban,
nem gyógyítja semmi
tőled soha jobban.

Alkony / Zagyi Gáborné /