Mentés másként...

Jártam a napkeltében,
egy nyári villanásban.
Álmodtam, de átéltem.

Oly ébren, tisztán láttam:
félénken bontakozott
fény, az idő árkában.

Hasadt, szétesett, hozott,
fekete kulcsszín. Jókor.
Még most is kapaszkodok.

Sárga, türkizkék, bíbor.
Kevert, megcsodált byte-ok,
föl és letöltöm százszor.

Rögzült átkon átragyog,
mint bűvös dioráma.
Jóváírt villanások.

Fókusz a csalogányra...
Mentés másként pixelek.
Ébren tart a látványa...

Ilona Zagyi Gáborné