Napló lapjai között...

Megsárgult lapokon líra,
néhol rímelő jegyzetek,
tapasztalt lélek metszetek,
beszédes, sokat látott tinta.

Árulkodó betűk, fecsegés,
oly tisztán csengő álmodozás,
fakult, gyermeki lázadozás,
skicc, bájos vázlatok, tervezés.

Meg-megszakadó lendület,
hosszabb szünetek, vonalak,
vészjóslóan szaporodnak
gondolat és kérdőjelek.

Itt-ott elmosódnak a sorok,
érezhető furcsa reszketés,
panasz, az ujjakban remegés,
harag, háborgó indulatok.

Gyűlnek vigasztaló szavak,
száradó könny sorok között,
félelmét írja üldözött,
már nem sír, nem hisz álmoknak...

Új bekezdés... Határozott,
mosoly, sugárzó tartalom,
a túllapozott fájdalom
átüt, de alkalmazkodott...

Szabályossá váló ritmus...
Nem ígér, de mégis könnyed,
a megfelezett súly könnyebb...
Csendesül letisztult stílus...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /