Nyúlok érte...

Nyúlok érte, hogy elérjem,
magam sem értem, hogy miért.
Revans álmokért, vágyakért?
Időm könnyelműn fecsérlem.

Látod, szógyöngyöket fűzök.
Sokat. Lehet semmit nem ér,
színes vagy fekete fehér,
díszítésül sorsból tűzök.

Minden érzést egybegyűjtök,
szemezett életolvasó,
de vigyázz, nem tanácsadó,
hiszen magam is szédülök.

Nyúlok érte, de jó lenne...
magam sem értem, hogy miért.
Súgják: Fizess több napfényért...
Ugyan minek... megégetne...

Alkony / Ilona Zagyi Gáborné /