A nap hunyorog...

Kisöpört szilánkok... hordott jegyek.
A nap hunyorog... gyógyuló sebek,
halmozott titkok az égig érnek,
rajtuk átragyog.

Magas bűnhegyek... kész délibábok
lent kísértenek. Mélyben sóhajok,
türelem csepeg, s mint morze jelet
nyelik kételyek.

Érdem rétegek... kénkő kristályok.
Merülnek mézben körbe írt jogok.
Szem fényérzékeny, merev nyakizmok...
Napóra ketyeg.

Ilona Zagyi Gáborné