Álomkék

Sosem járt út, ahol járok,
egy különös erő emel...
tudom, hogy nincs, mégis átfog,
szédül az eleven rezgés...
oly mohók a szomjas igék
a sorvadó izomzaton.
Szabad és súlytalan...
s annyira tiszta kék,
mi furcsán zajtalan,
jó itt, még maradnék...
Fokról, fokra törik
érzem, ahogy hasad,
majd lassan szétszakad,
a végtelen időben fürdött
lepkeszárnyú kész...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné