Születésnapomra...

Ma csókkal ébredtem, s mert ad is, aki kap,
a szívem hízelgőn hozzád gömbölyödött.
Azzal kezdtem volna: ma nekem süt a nap...
de csak leskelődik szürkés fátyol mögött.
Ma nem érdekel felhők könnye, csak mosolyt,
vidámat szeretnék magam körül látni.
A párnám alá rejtett kíváncsi téboly
túlsúlyos kételyeit pihék közé zárni.
Negyvenkilenc... ízlelgetem... ki is mondom,
s bár kicsit sok... a nagymamakor mégis szép.
Az ajándékom egy kerek évig bontom,
számolatlan karátnyi gyermekölelést.
Van-e szebb ajándék, mint ami körülvesz,
amit naponta magaménak mondhatok?
Az, hogy vagytok nekem, őszinte békémhez
a legszebb napsütés, amitől BOLDOG VAGYOK...

Ilona Zagyi Gáborné