Ha alkonyodik...

Elmúlt idő, halványodó képek...
szépek, csúfak, jótettek és vétkek.
Érzések, igék, rémült szívverés...
Múlt. Beborítja az emlékezés.
Kendő, átütő színárnyalatok,
alatta gyűlnek boldog (s) talanok.
Gyűröttek és ránctalanul simák.
Gyermeki hittel megőrzött imák.
Mélyről fakadt, örökifjú ízek,
kell még a vágy, s nem ünnepi dísznek.
Változás... látható és érthető...
alkonyodik, szinte érinthető.
Most van idő megcsodálni...
nem siratni, elherdálni.
Ver ez a szív ütemesen,
szeretni jó, s ez a jelen...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné