Lelki társas (Fantázia)

Valamikor réges régen,
mikor még csak lelkek éltek.
Boldog párként és békében,
még nem voltak világrészek.

Isten egy nap úgy gondolta,
próbára kellene tenni.
A világot felosztotta,
legyen tér, legyen hol élni.

Testet adott a lelkekre,
s elvette az emlékezést.
Szabott időt az életre,
a születést, öregedést.

Ez a játék csak addig tart,
csak egyetlen élethossznyi.
Átvészelni a zűrzavart,
a másikra rá kell lelni.

Ha megtörtént visszamehet,
mennyben élhet gondtalanul.
Jutalmat kap ki így szeret,
többé már át nem alakul.

Figyelte őket a mennyből,
igazgatva amit tudott,
óvva őket bűntől, bajtól,
mégis volt, aki elbukott.

A jósága végtelen nagy,
új esélyt kap minden lélek.
Kit a teste már cserbenhagy,
új formában újra éltet.

Csak a lényeg nem változott,
megtalálni az igazit.
Széles az út, kitaposott,
őrzi a lelkek harcait.

Sok száz, vagy tán több ezer év,
míg egyszer végül sikerül.
A társasjáték véget ér,
s minden lélek visszakerül.

Ilona Zagyi Gáborné

/Csak egy mese/