Végtelen

Magas, szürke fal. Nyirkos és hideg.
Nem értett titok ajtaja nyílik,
megvilágított ismeretlenek.
Feléjük nyúl, békességben bízik.

Kellenek gyógyító vigaszfoltok.
Ég bőr alá tetovált fájdalom,
enyhítést ígérnek hittapaszok,
éleslátást át a zűrzavaron.

Szokatlan fény bántja, kell a kendő,
tán nem veszendő becsukott szemmel.
Lehajtott fejjel csak vesztegelő,
vakon toporog, szívében csend jel...

Alkony
Ilona Zagyi Gáborné

Ismeretlenül is együttérzésem a gyászolóknak.