A kirakatban mosolygós szmájli,
belül piheg az őszinte csend...
hogy mit érzek kell -e másnak látni.
A bent maradt szünet tiltakozó.
Üvölteni kéne... csak néhány szó...
Szakadjon fel! Kéne kiáltani...
de itt, most... csak az eső csöppent...
...ez a vihar kitörni képtelen,
s a némaságot csak te érted,
hogy a haragom miért íztelen.
Százszor keserűbb az álszent jóság,
rég felébredtem... ez a valóság!
Szeretek! Ez nyílik a lelkemen,
mi semlegesít minden mérget.
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése