Hullámok románca

Egy megálmodott kép, ahol állok.
Süvít, zúg a szél: megvalósulás...
felém nyúlnak csillanó hullámok,
érint az életre kelt látomás.
Forró a levegő szinte izzik,
a vízfelszín ezüstben ragyog,
hűséggel tükrözik a leckét,
mit megtörnek vonagló habok.
A látványa folyton változó,
hinné az ember, hogy végtelen,
oly igézőn magával ragadó,
egy táncoló, szeszélyes szerelem...
A parton a vad románc véget ér,
itt csapódva szigorú köveken,
fényes szilánkokként robbannak szét,
s érnek földet kihunyó cseppekben...

Alkony /Zagyi G. Ilona/