Cserepekben

Bűnösnek látszom, vagy áldozatnak?
Amit rám adnak néha, furcsa gönc,
s hogy mivé avatnak, jón, ridegen,
megfizettem, de mégsem viselem.
A sajátom kell, nem baj, ha különc.

Csak ez jó rám, hiszem, Isten adta...
Barázdált lét. Öröm, s könnyáztatta.

Hány arc a látszat? Az nem a tükör.
Egy részem sok-sok apró darabban.
Csorbult cserepek: hogy volt, hogy nem volt.
Semmiért "bocsánat", túl makacs folt.
Szennyeződések elszórt szavakban.

Részem a düh, de szelídült harag,
részem a fény, szeretetsugarak...

...s van ez a szív, mely igaz vágyat költ.
Rím-el-rejtve, de mégsem titokban.
Érted -e kínját a torzulásnak,
a sóhaját hervadó rózsámnak?
Látsz -e a könnyemben, mosolyomban...

...s ha szomjaznék napszítta sorsomban,
adsz innom elefántcsonttornyodban?

Vakok és látók. Jók és ítészek.
Zsúfolt a tér lélekárverésen.
Vajh' mennyit érek... a kérdés koppan...
külcsín elkelt, maradok burokban,
s forgok még az óriáskeréken.

Zagyi G.Ilona