Szolgalélek

Te, ki rám adtad az egyszerűséget,
okolhatlak -e téged, jó anyám?
Jól nevelt alázatod ma csendélet,
várakozás az út rossz oldalán.
Ó megértem én, éltem szívverésed,
értem, s ó dehogy... el nem rontanám.
Bölcsességnek szántad, akkor hajdanán,
ma foszló falvédő omló ház falán.

Vakít mi sodor, magas ingerküszöb,
míg szolgálok belefelejtkezem...
A "meddig" mutató folyton túlpörög.
A büszkeségem mivé temetem?
Ez az a világ, mi megrág és kiköp.
Húzok egy sorszámot, mert elesem,
s hogy meddig keresem az igazságot,
javítok a szövegen ugye látod!

Zagyi G.Ilona