Újra és újra... (2016)

Ősszel megöregszem mélabús sorokban,
rozsdás színekben, a kihűlt lábnyomokban.
Csodákat keresek gyermekként a télben.
Kacag egy hóangyal... játszom hóesésben.
Reszket a test, de forró a leheletem,
s olvadnak hópelyhek meleg tenyeremen.
Ifjúvá válok, a múzsám a kikelet.
Csupa reményt írok, mert újjászületek.
A világra nyílok nyári napsütésben,
majd elölről kezdem, s mindezt újraélem.

Alkony /Zagyi G. Ilona/