Állandó vendégem most az őszi szél,
szeszélyét éli a vén akácokon.
Nyomot hagy törékeny billentyűzetén,
miközben játszik csapongón, könnyedén
mélabús dalt a kifosztott húrokon.
Hűvös borzongás az elmúlás... bánat.
Hallgatom... életízű türelemmel,
hisz melengetne a látott változás.
Lassú hervadásban ott a mosolygás,
vigasztalás... élénk, tüzes színekkel.
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése