"Holnap megint jövök"

Odakinn enyhül a hóesésben,
bennem fagy, érzésvihar kavarog.
Elmondhatnám annyiféleképpen,
mi az amitől a lelkem vacog.
Kiálthatnék, de csend van... hallgatok,
egy részem hal, ahol gyerek vagyok.

Annyira féltem, figyelem szavát,
mi elveszik zavaros örvényben,
s csak igazgatom kócos, ősz haját...
nem tudom, hogy mit lát a sötétben,
s míg álmot él az emlékezésben,
itt fagy rám... a tehetetlenségem.

Ki rendelte sors ez...? Imádkozom.
Ítéletet ki oszt az agg fölött?
Kegyetlen lennék, ha ragaszkodom?
Infúzió, s szégyenérzet csöpög,
pulzáló szorgalom rácshoz kötött,
dagad, kékül. "Holnap megint jövök".

Zagyi G.Ilona