Imát küldök neked...

Jó testvérem, fogadd el,
egy imát küldök neked.
Imát, ami bejárta,
az ismeretlen teret.

Szeretetbe mártottam,
féltésbe, aggódásba,
a kék ég felé küldtem,
hogy az Isten megáldja.

Rábíztam a szélre,
rá a napsütésre,
madarak szárnyára,
a gondviselésre.

Merre járt, elmondja.
Érzed? Ott van veled.
Fohászom suttogja
áramló vér, s erek.

Csak is a lelked látja,
érti, hogy mit üzenek,
mert láthatatlan kapocs...
Szívem fogja a kezed.

2015

Zagyi G.Ilona