Szinte érzem, ahogy szöknek a percek,
tovatűnnek, mint volt-nincs buborékok.
Letisztul párlat, megvalósulások.
Nyomok, öröm, s gyász. Feketék, fehérek.
Számolok...
Időt, éveket, esélyt a jóslatban.
Ültettem fát a jóság erdejében,
hol nem számít, hogy kapok-e cserébe,
hogy marad -e sebem még beforratlan.
Számolok...
Barátot, együtt érzést, kéz melegét,
szerencsét, reményt, őszinte szavakat.
Valóra váltható édes álmokat,
a szerető szívek megbecsülését.
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése