Sosem szótlan

Csókját érzem homlokomon,
csitítgat az ölelésben,
hogy érezzem kapaszkodom,
oltalmam ő a sötétben.

Szivárványszín üveggolyók
szétszóródnak... védelmeznek
éber igék, s eltanult jók,
türelmesen illeszkednek.

Aggódása, szelíd dala
értem szól... nekem és rólam,
fülemben cseng kedves szava:
amíg érzed sosem szótlan
a szeretet.

Megyek haza, megyek anyám,
nyíljon a ház kis ablaka!
Gyerekzsivaj, mint hajdanán,
fiad,lányod és unoka,
s az orgona jó illata
köszönt.
Megyek anyám, megyek haza!

Zagyi G.Ilona

(2015)