Szokatlan vigyorral ült rügy fakadásán,
hintázott vígan eleven, zöld szín-skálán,
s míg bukfencet vetett zsenge gyepszőnyegen,
tarkaságot sürgetett csókkal lelkesen...
Mohó ifjú volt egy leheletnyi ingben,
egyetlen vággyal, hogy mindent megérintsen.
Rózsákat akart, ha már nincsen korhatár.
Ó, hogy reszketett a hajnali harmatban,
szakadt százfelé a zúgó szélviharban.
Hullott mosolyát őrzi sok-sok vadvirág.
Még könnyeivel küzd, de évődik, mert nyár...
csitítgatón simul dühvel, haragvással.
Táncol az esőben csupaszín ruhában,
derűt ígér boldogan... felnőtt végre már.
Zagyi G.Ilona
Kép: Josephine Wall
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése