Csak egy csirkepaprikás...

Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag 
elégedetten. Illan, szökik az illat,
szerteszét szóródik a kicsiny konyhában,
dicséret fürdik az összefutó nyálban.
Türelmetlen inger a gyomor kordulása,
a levegő nehéz... szétterül a pára.
A teríték örökség, porcelánféle,
vidám, kék ibolya ül a csorba szélre.
Élvezni a percet, csak lassan... vigyázva,
dallamos csengés a kanál koppanása!
Jó csirkepaprikásban ízek gazdagon,
úgy, ahogyan ritka ezen az asztalon.
Nem olcsó alkalom, de kell hébe-hóba,
különleges legyen a túlélőpróba.
A havi keret még krumpli és tarkabab
s kiszámolt ez meg az... hogy az edény holnap
se legyen kolduló, üresen konduló.
Elég... a maradék itt tisztességtudó.
Zagyi G.Ilona
Életkép