Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet...mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet...mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.
Egy csomó a zsebkendője csücskén
árulkodó.
Feledte tán mikor, miért kötötte.
Titok marad, örök várakozó,
mint ő, emlékfoszlányaim öltögetve.
árulkodó.
Feledte tán mikor, miért kötötte.
Titok marad, örök várakozó,
mint ő, emlékfoszlányaim öltögetve.
Bár jó szava itt hagyott,
de a lelkem része,
mert azt, hogy ringatott,
az idő sem zárja be.
de a lelkem része,
mert azt, hogy ringatott,
az idő sem zárja be.
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése