Négyévszakos angyal

A fenyő kicsi volt, a gyerek könnyedén felérte...
egy porcelán angyalt rakott rá... pontosan hét éve.
Subát kapott télen, hósipkát jeges zimankóban,
madárka ült mellé, életvidám, tavaszi szólam.
Szél simogatta, dúdolt... altatta, ringatta,
fakuló ruháját nyári zápor mosta.
Próbálták letépni az őszi viharok,
óvta a fenyőfa... fölém magasodott,
mint az a kisgyerek, aki, akkor emléket hagyott.
Boldog nem csak karácsonyt! Mindennap szeretve vagyok!

Zagyi G.Ilona 

Kép és minden, ami rajta van saját 

:)