Elmaradt történet

Folyton válogatok... Mi maradt örökül?
Látom, ahogyan toporgok apám körül...
Fát vágott az erdőn, csak este jött haza.
Látszott, hogy fáradt, de sosem volt panasza.

Aprócska voltam, ki csüngött a nyakában,
ajándéka lapult a táska aljában.
Nem vásárfia, csak egyszerű valami,
de mesélt róla, s én szerettem hallani.

Egyszer elaludtam, nem győztem kivárni.
Reggel az első volt, meg kell azt találni...
Semmi. Meglepődtem. Ilyen nincs, nem lehet!
Megcsipkedtem, s kértem a történetemet.

- Hoztam! El nem felejteném!
- De nincsen benne más, csak egy darab kenyér!
- Kenyér. De milyen kenyér? Ez madárlátta!
- Mitől más ez ? - nevettem apámra.
- Majd megmutatom.- mondta, s ment a dolgára.

- Ezt csak azért vitte,
hogy a madár lássa?-
Az íze füstre, hagymára,
szalonnára emlékeztetett...
s én vártam, vártam a történetet.

Talán két év telt el, mikor vele mentem.
Figyeltem, hogy tesz-vesz, néha segíthettem.
Hallgattam madárdalt, gallyakat égettünk.
Majd hívott apám. - Most már ebédeljünk!

Anyám csomagolt. Külön neki és nekem.
Talán úgy gondolta, hogy azt meg nem eszem,
amit apám. Bicskával szalonna, hagyma.
Ó dehogynem! Ízlett a munkám jutalma!

Akkor, ott eszembe jutott az a kenyér!
Az a furcsa, madárlátta. Ez a színtér,
az elmaradt történet... íze a számban.
Látod, nem felejtem? Ma is rátaláltam!

Zagyi G.Ilona
(Apám emlékére)