Nem volt túl vidám gyermekkorom,
csak egy baba volt a gyerekvagyonom.
Egyszerűen éltünk, mégis optimistán,
hétkrajcárt játszottunk néha napján.
A divat? Az szóba se jöhetett,
jóanyám szivesen varrt, öltögetett...
Ruhát, cipőt ára szerint választottak,
szomorúságomra sokáig tartottak.
Méretre is mindig nagyot vettek,
nem nőttem gyorsan, tönkre sose mentek.
Egy barna cipőre nagyon emlékszem,
otromba volt, de elnyűhetetlen...
Az iskola táskám? Fekete volt béna,
még ma is megvan otthon a komódban.
Ami szép volt becsültem mint kincset,
de hamar tönkre ment, nem irt történelmet.
Nem kaptam meg mindent, amire vágytam,
de szeretetben éltem... családban.
Ma már mosolyogva emlékezem ezekre...
arra a komoly, bánatos, kicsi gyerekre...
Zagyi G.Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése