Jelen a múltban...

Harmónia, végtelen nyugalom…
álmodom, hogy élek, az ég is kék.
Távolból hangos zene. Telefon.
Szétfoszlik szépem, kérném vissza még.

Bilincset tennék időm lábára,
láncára kötnék egy távkapcsolót,
mikor mászom épp fel egy sziklára,
még lássam a kitűzött lobogót.

Figyelmeztet újra! Nincs türelem.
Önfegyelem, indulómat fújja.
Tűzrőlpattant sürgető lét-elem.
Szerepem játszom újra és újra.

Mint ismételt felvétel, rohanás.
Örömforrás. Reggeli asztalon.
Dúdolt dallamom, ÖSSZETARTOZÁS.
Gyerekbánat múlik. Vigasztalom.

Óvoda, iskola, számolt lépés,
kérdés néha megválaszolatlan,
s talán sok a kimondatlan érzés,
kuszálódnak szálak elvadultan.

Tudásszomj elhal futószalagon,
életrajzomban sorozatgyártás.
Változás, szeszélyes kép égbolton.
Maraton, felvett póz. Műszakváltás.

Mos, főz, takarít, beprogramozva.
Megsokszorozva ütemterv. IDŐT!
Teremtőt kérő, kolduló szavak,
de simulnak hálásak, köszönők.

Túlfűtött gondokra megoldások,
kell a varázs, ha elfogy a festék.
Benéz a hold, altatóm dúdolom.
Miért nincs erőm? TÖBBET szeretnék.

utóirat:

Olyan sokszor csendült a szó: ANYA!!
Tudod, lesz majd, hogy hiányozni fog,
s szeretnéd, ha újra visszhangzana,
ha a sarkadban már nem toporog.

Mennyi “megérte” édes pillanat.
Megsimogat. Tovább menni késztet.
Az egyszer végigálmodó vágyak
sem vesznek el, ha egy kicsit késnek.

Zagyi G.Ilona
2015