Képlékeny képregény

Szürke lét-regényem hol tarka az álom,
kerete átkom fehéren-feketén.
Oszlón mállott fel a könnyes éjszakákon,
majd fagyott rám újra... csak úgy könnyedén.

Szűken mért idő, hűen tapadó napok,
fáradtan piheg a köztük ragadt én,
hol virágaim a világra nyíltatok,
komor hátterét hiába színezném.

Képlékeny regény, ha csak mával számolok.
Egy lapra feltett... mintha most kezdeném.
Pergő képeken még sorsommal táncolok,
vágy színe töri fel makacs feketém.

Tarka képregényem, hol az álom szürke,
elkopik lassan a belé zárt átok.
Nyitott a szív... látok, ha netán átütne.
Igék festenek csupa-szín világot.

Zagyi G.Ilona