Maradékból egész...

Kerestem a helyem a sorban...
lehajtott fejjel, türelmesen.
Gőgtelen vágy lágy fonatokban
elhalni kész, ha szükségtelen...
Az a kéreg a méreg,
hol a felhorzsolt lélek
már feladni kénytelen,
s csak pusztul törékenyen.

Most itt vagyok... pedig jártam ott...
lehunyt szemmel a mélypontokban.
Átértékelt az ami ártott...
nem mást, csak magamat vádoltam.
Mert bűnöm a tétlenség...
s nem adják úgy, hogy: - Tessék!
Ha fájt, csak megsirattam,
s vártam a holtomiglant...

Az a bizonyos jel bent fakad
a szétrobbanó elemekkel.
Az újra rakott énkép szabad...
s nem baj, hogy tele van sebekkel.
Ízek, színek. Más világ!
Tovább, még, még! Bátorság!
Büszke vágy lobban, ég...
Egész, ez a maradék.

Zagyi G.Ilona