Oka van jelnek

A szivárványban nincsen fekete.
Tán direkt festett Isten ecsete
csak hét színt eső után az égre,
jelképként a megkönnyebbülésre,
mint valami derűs üzenetet.

Oka van jelnek s minden titkának,
mint vihar után a szivárványnak.
Megtörik a fény tiszta könnyeken,
szelídet játszik a könyörtelen,
hisz fölötte nem ítélkezhetünk.

Sötét, világos. Születés és gyász...
közötte lüktet az egész világ
tarkán, zavarosan, összevisszán.
Túlsúlyos lét... túlterhelt körhintán
szakadoznak elérő láncszemek.

Figyelmeztetnek rá sorscsapások.
Mérhető, mégis szabad hatásfok,
mely eggyé válik vagy elkülönül.
Óva int, határok vesznek körül,
a halandóságok határai.

A miénk lenne? Látunk és érzünk,
de túl sok, amit észre sem veszünk.
Hozzá jelentéktelenek vagyunk...
megtűr, de ha magunktól nem adunk,
rémületté válnak jóságai.

Velünk vagy nélkülünk. Ki dönti el?
Ki bír a természetfelettivel?
Kifosztható, nem vádol jajszava,
de ölni tud egyszerű sóhaja...
ha sikollyá válik, mind elveszünk.

Zagyi G.Ilona