Szabadnapok

Hiába számolgatom...
nevenincs napokból több van.
Ami jön-megy... csak elillan,
s nem azért, mert súlytalan.
Tudom, hogy nehéz.
Cipeltem szótlan,
hol az ízrobbanás szegényes.
Mint mikor az étel sótlan,
de ígérik, egészséges.
Korhatárig beosztják.
Nem, nem éhezem... megélek!
Kellőképp ízesítek néha
magamnak ítélt napokon,
bár foszló, vékony szálakon
egyensúlyozom,
hol oxigénnel telik a szféra.
Szabad ez a lábnyom.

Zagyi G.Ilona