Nem emlékszem rá, de tudom, azt, hogy voltam,
nem egyszer születtem, s nem is egyszer haltam.
Ennyi éves testben vén vándor a lélek,
mégis minden hibát újra megismétlek.
Mert ha nem így lenne, tökéletes lennék,
nem hagynának nyomot bennem megélt leckék.
Nincs rá emlékezés, csak sejtés a részlet,
lelkem gyógyult sebe egy-egy leélt élet.
Felejtés a vége, kezdet megszületni,
hófehér énképet újra kell színezni.
Dolgozom rajta, a lendület töretlen,
lehet az utolsó, csak ez az egyetlen.
Zagyi G Ilona
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése