mikor eljött az este
fény után kutatott,
riadtan repkedve.
Csillogó lámpafény,
csábítón hívogat.
Vigyázz kicsi lepke,
megégeted magadat...
Ám boldogan repül,
igéző a ragyogás.
Későn veszi észre,
végzetes csapdáját.
Riadtan vergődött,
még bízott erejébe,
hiszen csak jót akart,
nem lehet még vége.
Kimerülten küzdött,
a sugárzó hőségtől,
menekült volna már,
a lámpa bűvköréből.
Hiába a tusája,
a látvány kegyetlen,
perzseli a szárnyát,
s a lepke védtelen.
Tudja itt a vége,
megöli a vágya,
inkább maradt volna,
örökké homályba.
Ártatlan kis lepke,
porbahulló léted,
tündérálom kísérjen,
emeljen fel téged...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése