szemében tekinteted.
Hangjában felismerem,
szavad s a nevetésed.
Mozdulata idézi,
az egykori kicsi lányt,
ki bájos miértjeivel ,
a múltból visszatalált...
Mintha téged látnálak,
most pörög kacagva...,
boldogsággal tölt el,
életünk közös darabja...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése