viharos színtere szelídül.
Az ecsetvonások ritkulnak,
a paletta kínálata gyérül.
Lázasan dolgozik az idő,
tettével még nem elégedett,
újra és újra átfesti még,
mert megszépíti az emlékezet.
Vannak most is üres foltok rajta,
a holnap jótékonyan beszínezi,
egy nap minden a helyére kerül,
s sorsunk a festést ,befejezi.
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése