amire semmi szükség,
Nehéz napok súlyos terhe
megannyi fájó emlék.
Bánat,szomorúság,könny,
baljós szerencsétlenség.
Akad közte,hitevesztett
űzött reménytelenség.
Évtizedekig gyűltek már,
az ólomsúlyú relikviák.
míg egy napon a sorsom,
takaritásra invitált.
A felesleges kacatokat
összeraktam egy zsákba.
Bedobtam a felejtésem
legmélyebb szakadékába.
Fellélegezve hagytam,
hagy menjenek kárba,
sosem segítettek, csak
lehúztak a sárba.
Nem mondom, hogy nem
maradt itt-ott szikrája...,
de másabb így az élet,
több a logikája...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése