Mégis megérte

Eljutottam oda, hogy
semmim nem maradt,
mégis vagyonosnak 
mondhatom magamat.

Gondtalan és gazdag
szerettem volna lenni,
a hatalmas vágyakból
valahogy nem lett semmi.

Előbb keltem mint a nap,
a hold küldött aludni,
míg rövidült az éjszaka,
nem volt idő álmodozni.

Még sem lettem tehetős,
nem ez volt megírva,
az álom elsikkadt lassan,
beolvadt a múltba

Csak az időt sajnálom,
amit elvesztegettem,
hogy akiket szerettem,
keveset öleltem...

Felesleges már a sóhaj
és , ha rátok nézek,
nem sajnálok semmit,
tőletek szép az élet.

Szemetekben ragyog
az én nagy vagyonom,
értetek megérte,
ez igazi hatalom...

Alkony