A két véglet

A jómód büszke, arra amit elért, bár
vagyona papíron nem is tulajdona.
Ismer minden kiskaput, ajtót, ablakot,
így mindig van hol, mit nyitogatnia.

Autója van nagy és még nagyobb...
több is kell mert nagy a család ,
az unokára is írat majd egyet,
kell mert nagy , hatalmas a garázs,

Okos is, de nagyon!Tud adni tanácsot,
hogyan lehet beosztani az aprópénzt,
mit borravalóként hagy az asztalon,
még sok is másnak, bérnek is mesés...

A szegény házában pislákoló fény
mostanában csöndesek az esték,
csak a gyertya fénye lobban árván
az áramvezetékről épp lekötötték

A kérges kezében a tulajdonlap,
virít rajta végrehajtó pecsétje.
Szomorúan nézi, nem érti ,hogy kerül
a gonosz szmájli az értesítő levélre.

Hiszen fizetne, de bére amit kap
csak a nevetség siránkozó tárgya,
hogy holnap mi lesz..., a jó ég tudja,
de fáj, ha szeretteit nélkülözni látja

Alkony (Csak úgy a nagy világból)