Életem alkonyán

Magam mögött súlyos,
évtizedeket hagytam.
Hűségembe testem is
lelkem is beleroppant.
Konzervatív gondolkodásom
áldozata lettem.
Az "Ásó ,kapa,nagyharangot"
komolyan vettem.
így nevelt egykoron engem,
drága anyám s apám.
Tisztesség és becsület
"- Erre mindig vigyázz!!- "
Hiába volt életemnek párja,
valóságban nem létezett..
Jó szava sosem volt,üldözött
bántott,amennyit lehetett.
Félelemben éltem ,
szelíd ölelés helyett,
A sok-sok év alatt
elsírtam minden könnyemet..
Mégis napjaim
élhetőbbé tette,
Növekedő kincseim,
gyermeki szeretete.
Bűntudatot érzek,ha
gyermekkorukat idézem,
Szebbé tehettem volna
,ha nincs a tétlenségem.
Mert bizony őket is
kísérik az emlékek,
amit sosem kéne látni
egy gyermek szemének.
Felesleges már a
kínzó bűntudatom,
A múltat eltörölni,
megváltoztatni nem tudom.
Felnőtt gyermekeim tettek
pontot a végére..
-"Létezik élet,
gondolj magadra végre"-
Félelemmel ,kétséggel,
hagytam mindent hátra,
csak nyugalmat akartam,
nem vágytam másra..
Lelkem és egészségem
gyógyulásért kiáltott,
mikor megtaláltam
az igazi boldogságot.
Köszönöm a jó istennek,
hogy esélyt adott,
most már tudom ,milyen ,
ha KAPOK nem csak adok.
HŰSÉGET ,SZERELMET,MEGÉRTÉST,
TÖRŐDÉST,ODAADÁST.
Nem csak érzéseim ,tettek
is találtak viszonzást.
Már csak néha álmomban,
törnek rám rém képek.
Már nincs harag a szívemben,
ha a múltba nézek.
Életem alkonyán,
megbecsülten élek...
NYUGALOMBAN,BOLDOGSÁGBAN ,
szeretteim körében , JÖVŐT remélek..

Alkony