Fázol..,a lelked ragaszkodó
magánya, didereg..
jéggé fagyasztja lassan
elárvult szívedet.
Szorít már a páncél,
amit köréd alkotott.
Szívesen ledobnád, mert
megfojt az átkozott..
Kell a jó szó, ami átjár
melegít, a kedvesség,
Kell valaki, aki feltöri
a páncél jegét.
Kell,akihez szólhatsz,
aki téged megért.
Kell az a valaki, kivel
gondolatot cserélsz.
Kell az érintés, ami
felhevíti véred.
Kell olyan valaki, aki
szeretni tud téged...
Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése